indulgens, tis, mn. kf. és ff. [r. indulgeo ]

1) kimélő, engedékeny, elnéző, kegyes, jó, nyájas, alicui és in aliquem.

2) magát valamire adott, arra hajlandó, aleae.

3) szenv. (újk.) szeretett, elnézésben részesedő.