[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

inductibilis, e, mn. [induco]

||1) felkenhető, a mit borongatás czéljára fel lehet kenni.

*2) átv. ért. (ősk.) csábító. Cato ap. Plin. 29. 14 (a hol Harduinus: indocile) inductibile genus eorum (Graecorum).