indocilis, e, mn.

1) nem tanulékony, bajjal v. nem örömest tanuló: i. et tardus; (költ.) i. pati, szenvedni, türni, i. quieti, a nyugodalmat nem szerető.

2) (költ. és újk.) tanítatlan, tudatlan, miveletlen, genus; agricola i. coeli, az égi jelenségeket nem ismerő.

3) szenv. A) a mit nem lehet tanítni v. tanulni, taníthatatlan; indocilis usus disciplina, a tapasztalás, a melyre elméletileg nem lehet senkit megtanítni. B) a mit nem tanultak v. tanítottak, tanítatlan, tanulatlan, numerus, nem tanult, mesterkéletlen, természetes; via, meg nem mutatott (költ.).

4) (újk.) valamire nem alkalmas, nem való, terra ind. Cereri, nem gabnatermelésre való; arbores indociles nasci alibi, egyebütt nem tudnak megteremni.