amor, oris, hn. [amo]

1) szeretet (amo ige értelmében, melyből e főnév lett, vesd ö. caritas), a. in (erga) me; a. patriae, litterarum. Küln. a két nem közti (úgy szellemi mint érzéki) szerelem; t. is, est mihi in amoribus v. amore, szeretem őt. Innen A) a szeretett tárgy, kedves, szerető: Roscius amores tui; addicere amores suos, a szeretőt másnak engedni át. B) személyesítve a szerelem istene.

2) átv. ért. heves kivánság, ohajtás, kedv, vágy: a. habendi; (költ.) amor est cognoscere, szeretném megtudni.

3) bájszer hippomanes, l. ezt.