indignor, álszenv. 1.

valamit méltatlannak és gyalázatosnak tart, valamiért boszankodik, felháborodik, haragszik (roszalásból és megvetésből; szebb kifejezés mint irascor): i. haec, ezért, éppen így: vicem ejus; i. quod hoc factum sit; i. aerarium expilari; (költ.) fluvius i. pontem nem szenvedi, indignandus, haragot, boszuságot érdemlő. Innen || mint orvostud. msz. beteges izgalomba jő, ingerlődik, meggyulad.