indignitas, atis, nn. [indignus]
1) méltatlanság, roszaság, valaminek iszonyu volta: i. accusatoris (mivel rabszolga volt), i. rei. Küln. méltatlan és lázító bánásmód, gyalázatosság: omnes ii. et molestias perferre.
2) = indignatio: tacita poterit esse nostra i.?