indigentia, ae, nn. [indigens]

1) szükség (alanyilag, a szükséget látó v. szenvedő érzését jelölve, vesd ö. inopia). Még mint bölcsészeti msz. telhetetlenség, telhetetlen kivánság. ||

2) a nem létel, hiányzás, panum, cibi; quid est malitia nisi indigentia boni.