1. indictus, mn.

1) mondatlan, nem mondott: dictum reddere indictum; (költ.) i. nostris carminibus, tőlem meg nem énekelt.

2) küln. indicta causa, kihallgatatlanul, a nélkül, hogy a bevádolt vagy elitélt magát mentette volna. ||

3) kimondhatatlan.