indicium, ii, kn. [index]

1) bejelentés, feladás, feljelentés, felfedezés, conjurationis; facere i. alicui = deferre i. ad aliquem, feladást tenni, profiteri i., nyilvánítni, hogy (valamit) fel akar jelenteni (küln. törvényszéknek, hogy az által elkerülje a büntetést). Innen A) engedelem valamit bejelenteni, postulare i. B) a feladás megjutalmazása, feladás bére: edictum cum poena et i.; partem indicii accipere.

2) ismertetőjel, jegy, bizonyítójel, bizonyság: ii. et vestigia veneni, i. benevolentiae meae; dare i.; indicio esse, bizonyságul lenni, huic rei, quam vere judicatum sit.