incuso, 1. [incausa]

vádol, hiháztat (közetlenül az illetőhöz fordulva, vesd ö. accuso), innen keményen gyaláz, ócsárol, szemrehányással megtámad: i. aliquem suporbiae et luxus; i. factum alicujus; i. aliquos quod etc.; (újk.) mortes liberorum ei incusatae sunt, neki tulajdonították hibául.