amo, 1.

1) szeret (hajlamból és szenvedélylyel, vesd ö. diligo): a. uxorem, filium, patriam etc.; a. literas, otium, becsül, kedvel; küln. jelenti a két nem közti (úgy szellemi mint érzéki) szerelmet. Innen önállólag: filius meus a. szerelmes. Küln. A) (szink.) ita (sic) me dii (bene) ament v. amabunt, Isten engem úgy segéljen, bizonyomra mondom, (rendszerint még egy más mondat következik utána, ut stb. k tszóval); használják üdvözlésre is, dii te ament, Isten áldjon meg! B) (t. sz.) amo te de (in) illa re, le vagyok neked kötelezve ezért a dologért, köszönettel tartozom neked, amo te, quod illud fecisti; a. amorem tuum, örvendek, hogy szeretsz. C) (t. sz.) amabo te, kérlek, légy olyan szíves! (néha ut», ne» következik utána). D) (többnyire költ. és újk.) szokott, aliquid facere; néha ezt is jelenti: kiván, ohajt, ira hoc fieri amat kivánja, hogy ez történjék.