incumbo, cubui, cubitum, 3. [incubo]

1) valamire fekszik, hajol, támaszkodik; neki fekszik v. feszül: i. toro, aratro, olivae; i. in aliquem. Küln. A) i. in gladium v. i. ferro, kardjába ereszkedik. B) i. in hostem v. több efféle, -ra, -re rohan, megy. C) (költ.) silex i. ad amnem, laurus i. arae, -ra, -re hajlik. D) ventus i. mari, silvae egész erővel ráfekszik, cohors febrium i. terris, megszállja, -lepi. E) i. fato. a végzetet sietteteti.

2) átv. ért. A) valamire adja magát, neki fekszik, valamivel foglalatoskodik: i. in bellum, in aliquod studium, in rempublicam; i. ad ulciscendas injurias, ad laudem; (újk.) i. huic cogitationi; i. ut etc. (ritkán); huc i. = ad hoc; quocunque incumbit orator, akármi hatást is igyekezik ébreszteni. B) hajlamról, érzésről hajlik: municipia ii. eodem, azon nézetre, véleményre, inclinatio voluntatum i. ad illum (v. illo); éppen így: i. in cupiditatem, hajlandó. C) egész sullyal rá nehezedik, egész erejével hatni igyekszik, ut jam inclinato (judici) reliqua incumbat oratio; (újk.) invidia mihi incumbit. ||

3) jogtud. mint kötelesség fekszik valakin, mint tartozás terhel valakit, judici incumbit officium; ei incumbit probatio, az ő kötelessége.