1. incultus, mn.

1) miveletlen, nem mivelt, ager, regio; (költ.) i. via, veretlen, sentes, vadon összenőtt, fn. inculta, orum, kn. miveletlen, puszta, vadon helyek.

2) átv. ért. A) miveletlen, durva, finomság nélkül való, ingenium; homines ii. indoctique; incultus oratione. B) rendetlen, nem simított, coma; átalán külsőleg elhanyagolt, genae, homines intonsi et ii.