1. incubo, etc. 1.

1) k. valamin fekszik, stramentis, cortici, (költ.) i. purpura, auro; hasta i. humero, van. Küln. A) templomban s több effélében fekszik, hogy valami nyilatkozatot vegyen: i. in fano, tul. esettel is: fano Aesculapii; i. Jovi Jupiter templomában. B) (költ.) i. ferro, gladio, fegyverébe bocsátkozik. C) tojáson ül, költ, kotol: gallinae ii. fetibus alienis, így is: ova incubita, ült.

2) átv. ért. A) (Pl.) valamely helyen van, mulat, marad, rure. B) valamit gondosan (fösvényül) őriz: i. pecuniae, thesauris publicis, birtokában van. C) valaminek birása után tör, azt fenyegeti, i. Italiae. Innen || valamit jogtalanul birtokában tart, bitorol, rei alienae. D) valamin kotol, örökösen vele foglalkozik, egészen neki adja magát, reipublicae actibus (tul. e.), dolori suo libenter haeret et inc., egészen búnak ereszti a fejét.

3) átv. ért. tárgyról: valamire ráborul, ponto nox incubat atra.

4) (újk.) helyiségről: szorosan mellette fekszik, tőszomszédságban van, hozzá ér, jugum incubans mari.