incola ae, hn. és nn.

1) idegen vidék lakosa, lakos, lakó, idegen országban lakó (vesd ö. peregrinus, ellentét civis) i. et peregrinus; Pythagorei, ii. paene nostri.

2) átalán lakó: Socrates totius mundi se incolam arbitrabatur, állatról is, bestiae ii. aquarum; és átv. ért. belföldi, honi.