incognitus, mn.

ismeretlen, a mi nincs megismerve v. megvizsgálva, res; hoc Gallis erat i.; legem i. accipere, oly törvényt, melyet még nem ismer jól, a ki elfogadja, judicare re incognita, a nélkül, hogy a tárgyat v. dolgot jól ismerné; incognita veniere, azon tárgyakat, melyeket senki se ismert magáénak, eladatták.