[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

incogitatus, mn.

1) szenv. (újk.) meg nem gondolt, meggondolatlan.

2) (ősk. és újk.) meg nem gondoló, meggondolatlan.

3) kigondolhatatlan, képzelhetetlen, supplicia.

||4) előlegesen ki nem gondolt, rögtönzött.