inclino, 1.
1) hajt, el- v. odafordít: i. caput in dextram partem; milites ii. se in unum locum, hogy ott keresztül törjenek v. vágjanak; sol i. se, megy le, éppen így k. dies inclinatur in pomeridianum tempus; gyakran i. aciem az ellenséget helyéből v. állásából kimozdítja; (költ.) i. oculos, behuny, aquas ad litora, vezet. Küln. a) se, lefektet v. lefekszik, elnyujtózkodik; b) nyelvt. msz. hajlít, ragoz, képzőt ragasztva a törzshöz új szóalakot állít elő.
2) átv. ért. A) érzést, hajlandóságot s több effélét valamire hajt, fordít s több efféle: i. se ad Stoicos, a Stoicusok nézetéhez hajlik; fortuna se eo i. quo favor hominum; i. animos in illam sententiam, ad hanc causam, azon nézetre, ezen dologra nézve jó akaratot költ. B) más, küln. nem igen jó helyzetbe hoz, valaminek elhatározó fordulatot ad, küln. leszállít, sülyeszt: i. eloquentiam, rempublicam, omnia. Innen betegségről, enged, enyhül, febris inclinatur, v. inclinat se; morbis ad sanitatem inclinantibus.
1) (költ.) meghajlik: corpora ii., sol i., megy le.
2) enged, hátrál, acies i.
3) átv. ért. valamire hajlik, hajlandó (vagyok stb.) v. valami iránt jó akarattal van: i. ad voluptates; sententiae multorum ii. eo ut pugna differatur, sententia i. agmen demittere, animus i. hajlandó (vagyok stb.).