inclinatio, onis, nn. [inclino]

1) meghajlás, hajlás, görbülés, corporis; variae ii. trepidantium. Innen i. vocis, hangszállás, küln. váltogatott emelkedés és szállás.

2) átv. ért. A) hajlandóság, valamire való hajlam: crudelitas est i. animi ad asperiora; küln. jó indulat, vonzalom valami v. valaki irányában, i. voluntatis, judicum i. ad nos, jóakarata; repentina animorum i., hirtelen keletkezett jóakarat. B) fordulat változás: i. fortunae; maximae ii. temporum; i. ad spem meliorem, kilátás.

3) msz. a) = klima, incl. coeli, a föld hajlása az egyenlítőtől a sark felé, a sark emelkedése, magassága; b) elhajlítása a szónak, a törzsből képző odaragasztásával való szóképzés.