[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

1. incitus, mn. [incieo]

1) (költ.) sebes mozgásba hozott, gyors, hasta.

2) mozdítatlan, mozdíthatatlan; csak (ősk. és újk.) e szójárásban ad incitas redigere a legnagyobb szükségbe és zavarba hozni (mivel calces incitae az ostáblán azon köveket jelölte, melyhez nem volt szabad többet nyulni).