inchoo, 1.

elkezd, megkezd, bevezet (ellentétben a bevégzéssel, vesd ö. ordior, incipio): absolvere eam partem statuae quae inchoata erat, i. tantas res in consulatu suo; luna inchoatur, újhold van; i. sermonem; (költ.) i. aras, az oltáron áldozni kezd; res quas (communis intelligentia) in animis nostris inchoavit, nem tökéletes alakban letett, melyeknek csak alapját vetette meg. Küln. A) kifejteni, előadni kezd, philosophiam, aliquid de oratoribus. B) (újk.) elbeszélni kezd, Caesar i. de etc. Innen valamit szóba hoz, inditványoz. C) ||k. kezdődik, kezdetét veszi, inchoante mense.