incertus, mn.

1) szenv. a mire nézve bizonytalanságban van az ember, bizonytalan, határozatlan, nem biztos, res, consilium, eventus; tempora ii.; incertum est num etc.; multitudo i., változó; Italici incerti utrum socii an hostes essent, kikről nem lehetett tudni, ha vajjon stb.; (költ.) luna i., gyenge, nem elég jó holdvilág, crines, rendezetlen, borzas, securis, nem biztosan találó. Gyakran köznemben mint fn. határozatlanság, bizonytalanság: creatus in i., bizonytalan időre, vocare in incertum, kétségessé tenni, kétségbe hozni, res est in incerto, nem bizonyos; néha incertum, mint ih. v. kapcsolaton kivül fordul elő a mondatban: Alexander, incertum qua fide, pacem fecit.

2) cs. a ki valamire nézve bizonytalanságban van, bizonytalankodó, kétségeskedő, habozó, ingadozó: plebs Romana suspensa est et i.; me incerto (ősk.) tudtomon kivül; incertus quid dicam; incertus sententiae alicuius, veri, sui, valaki nézete, az igazság, maga felől.