incentivus, mn. [incino]
1) hangvezető, tibia, a fenhangu, a mely a vezérhangot adja (ellent. succentiva); innen átv. ért. a fődolog, a legnevezetesebb; fn. incentiva, ae, nn. (érts: tibia) a vezérfuvola.
||2) átv. ért. ingerlő, izgató, lues; fn. incentivum, i, kn. izgató, ingerlő szer.