incautus, mn.

1) cs. A) a ki bizonyos időben éppen nem v. kevéssé vigyázó magára, magát biztonságban hivő, gondtalan: incautus oppressus est ab hoste; hic homo, i. et rusticus et Romae ignotus, facile occiditur; juvenis incautus a fraude fraterna, a ki testvére részéről semmi csalárdságtól nem tartott s ugyan azért tőle nem is óvta magát. B) átalán vigyázatlan, gondolatlan: prudens et minime i.; i. ab rebus secundis, szerencséjeért.

2) szenv. a mitől v. a mi ellen nem óvja magát az ember: a) véletlen, előre nem látott, scelus. b) tenebrae ii., nem biztos; iter incautum hostibus, olyan út, melyről az ellenség nem gondoskodott, hogy megerősítse, nem biztosított.