amicus, [amo]

I. mn. kf. és ff. barátságos, szives, jóindulatú stb., animus; homo mihi (de igy is: meus, alicuius) amicissimus, legjobb barátom; sus amica luto, szereti a sárt. Innen (költ.) a) tárgyról és személytelen fogalomról, hasznos, kedvező, előnyös, ventus, sidus. b) amicum mihi est, szeretem, örvendek rajta.

II. fn.

1) -us, i, hn. barát, a. alicuius, meus; küln. újkoriaknál gyakran aa. regis udvaronczok v. meghittek.

2) -a, ae; nn. A) (ritkán) barátné. B) ágyas, szerető.