inaniter, ih. [inanis]
1) üresen, átv. ért. hiába, haszontalanul, valódi tartalom v. jelentés nélkül: poeta qui pectus meum i. angit, (költ.) csupa képzelődéssel, a nélkül hogy valami valóság lenne alapja.
2) képzelegve, henczegve, tetszelgősen; (újk.) inaniter arrogans, roppant szájhős.