inanis, e, mn. kf. és ff.

1) üres (minek teli kellene lenni, tehát roszalást jelent, vesd ö. vacuus), tartalom nélkül való: vas i., domus nuda et i.; equus i., lovas nélkül való, corpus i., élet nélkül való, holt, funus i., mikor a holt test nincs ott a temetésen; umbra i., test nélkül való, regna ii., alvilág, árnyak országa. Küln. A) redire s több efféle i., üres kézzel. B) homo i. szegény. C) (költ.) laeva i. gyűrü nélkül való, palea könnyü, vultua i., szem nélkül való, lumina vak. D) üres gyomru, éhes. E) (küln. Lucr.) mint fn. inane, is, kn. űr, üresség. F) inanis re aliqua v. ab re aliqua és rei alicuius, üres valamitől, valami nélkül levő.

2) átv. ért. A) üres, tartalom nélkül való, foglalat nélkül való, literae, verba, sonus vocis. B) üres, hiu, haszontalan, hiábavaló: o inanes nostras contentiones! cupiditates ii. C) hiu, tetszelgős, öntelt, felfuvalkodott, fennhéjázó. Innen fn. a) inanes, ium, hn. hiu henczegők (képzelgő verselőkről). b) inane, is, kn. a) lényegtelen, mellékes, jelentéktelen dolog; így t. is: inania, jelentéktelen és lényegtelen külsőségek, belli, famae, honoris. b) alaptalan dolog; falsa et inania, hazug és alaptalan beszédek, hirek. g) semmiség, üres füst, hijábavalóság, captare inania. d) hiuság; nihil est in me inane.

3) üres, kiürített, kifosztott, mindenéből kivetkeztetett, Siciliam inanem offendere.