2. in, elválhatatlan ej.

1) igékhez kapcsolva, be, belé, a magyarban sokszor, sőt rendesen az illető főnévhez tett megfelelő viszonyrag pótolja.

2) névszókhoz és igenevekhez kapcsolva = aneu v. an-, talan, telen, -atlan, - etlen, nélkül való, nem, sőt éppen úgy mint a magyar fosztó jelentésü rag hatósabban a tagadott tulujdonság ellenkezőjét jelöli, pl. impius: nem csak a kiben nincs kegyelet, hanem éppen gazember. Jegyz. ajakhangok előtt az n, m-mé változik: l, r és m előtt pedig áthasonul.