imputo, 1.

(újk.) felszámít, számításba hoz, küln. valamit érdemül v. hibául ró fel, tulajdonít: i. alicui beneficium, caedem; önállóan i. crimen, bűntettét érdemül tulajdonítja magának. *Mart. 12, 48, 13: adományoz, juttat (de úgy, hogy aztán fel is számítja).