impurus, mn. kf. és ff.

1) (ritkán) sajátl. tisztátalan.

2) átv. ért. erkölcsileg nem tiszta, szennyes, gyalázatos, aljas, ocsmány: i. et impudicus, inverecundus; i. et sceleratus; mulier non i. erkölcsös, becsületes; ii. mores.