amicio, (icui v. ixi, egyik se fordul elé) ictum, 4. [amjacio]

sajátl. körülvet.

1) a. se v. szenv. amiciri, felölt, magára vesz, magára vet (felső köntöst, vesd ö. vestio): amictus pallio, toga. Innen a) simulacrum amiciebatur veste, felöltöztették; b) amictus nube, béburkolt.

2) átv. ért. csak szenv. loca amicta nive, hóval fedett; arbor a. vitibus, venyigével körülfont fa; quidquid chartis amicitur ineptis, takarnak, göngyölnek bé. Egyh. neki készül, türközik, amiciri.