impune, ih. kf. [inpoena ; e mn. impunis csak igen újkori iróknál fordul elő, azonban némely kapcsolatban impune csaknem mn. gyanánt áll.]

büntetlenül, büntetés nélkül: i. aliquem occidere; hoc mihi est i., ezért nem bűnhödöm, és ugyanazon jelentéssel hoc i. fero; habere aliquid i., büntetlenül hagyni. Innen átv. ért. kár, hátrány nélkül, veszély nélkül, biztosan: i. navigare, pasci, minden baleset nélkül.