impulsio, onis, nn. [impello]

1) lökés, taszítás; átv. ért. ösztönzés, biztatás és innen átalán: minden kivülről jövő hatás, indító ok, benyomás, s több efféle.

2) átv. ért. A) belső hajlam, ösztön. B) mint szónoklati alakzat, i. ad hilaritem, biztatás.