imprudens, tis, mn. kf. és ff.

1) valamit nem tudó, nem sejdítő: aggredi aliquem imprudentem, vulnera inferre hostibus imprudentibus; imprudens hoc fecit, tudta nélkül, a nélkül hogy tudta volna, imprudente Caesare, C. tudta nélkül.

2) -ban, -ben járatlan, tudatlan, -hoz, -hez nem értő, religionis, legis; i. laborum, fáradalmat nem ismerő; i. maris, tengeren nem járt; non imprudens, eum illud facturum esse, jól tudva, hogy stb.

3) (újk.) oktalan, értetlen: ex prima fronte judicare imprudentium est.