improbus, mn. kf. és ff.

1) (ősk. és újk.) nem jóféle, roszféle, merx.

2) erkölcsileg rosz, nem becsületes, megvetendő: homo i. et nefariust i. et perfidiosus; (költ.) i. te horret (mint félig tréfás szitok), a daczos, fajankó! tárgyról is, testamentum i., törvénytelen, gyalázatos, defensio i., nem becsületes; rosz akaratu.

3) küln. A) túlságos, kemény, labor, folytonos munka, i. rabies ventris, kielégíthetetlen, kínzó éhség; így önállóan éhes, falánk, anser, anguis. B) szemtelen, orczátlan, dicta, ocsmány, adulatio, szemtelen, szégyen nélkül való.