importunus, mn. kf. és ff. [ellentét opportunus]

1) (ritkán) fekvésre nézve kényelmetlen, rosz fekvésü: locus i. aggeribus etc.

2) (Sall.) fáradságos, alkalmatlan: vi regere, patriam, importunum est.

3) semmit se tekintő, durva, szemtelen, nyers, erőszakos, tolakodó, hatalmaskodó s több efféle: i. et amens, i. et crudelis, hostis i.; i. natura, libido, sitis famesque argenti; i. pauperies, alkalmatlan, nyomasztó; importunus fasces dat adimitque (költ.) csak úgy könnyedén, szeszély szerint.