implico, 1. v. cui, citum, 1.

1) belefog, bebonyolít, összebonyolít: A) sajátl. (többnyire költ.) implicari in complexum alicuius; Julus i. se dextrae(patris), belefogyódzik; i. acies, egymásba bonyolít, éppen így: i. orbes. B) átv. ért. a) valamit valami másba egészen beletesz, belsejébe ereszt, egészen közöl: i. vim suam naturis hominum, ignem ossibus (a szerelem tüzét). b) gondosan és elválaszthatatlanul egybekapcsol (rendesen szenv.): conjuncti et implicati; voluptas penitus in omni sensu implicata insidet; res implicata re aliqua, valamivel; haec fides etc. implicata est cum pecuniis Asiaticis et cohaeret; gyakran rokonsági v. barátságos viszonyról: i. se societate, szövetségre lép; implicatus familiaritatibus nostris, consuetudine et benevolentia, -nál fogva velünk összekötött. c) implicari morbo v. in morbum, betegségbe esni.

2) (az ej. jelentése némileg elveszvén) A) valamit valami körül fűz, fon: i. lacertos circum colla, brachia collo. B) gyakran valamivel körülfon, -fűz, -fog: i. tempora ramo, crinem auro; i. comam laeva; impliciti laqueis, körülhálózva. Innen C) átv. ért. a) bebonyolít, behálóz, megzavar, akadályoztat, visszatartóztat s több efféle: implicari negotiis, erroribus; i. aliquem ne etc. b) irae ii. animos eorum, lekötve tartja.