impius, mn.

1) istentelen, gaz, szentet (istent, szülét, hazát s több effélét) nem szerető, nem tisztelő, nem becsülő, az istenek, szülék és a haza iránti kötelességéiről megfe ledkezett: i. et sceleratus; i. erga parentes, kegyeletlen; qui affinem fortunis spoliare conatur, impium se esse fatetur; dii ii. (Tac.) átkozódáskor vagy megátkozáskor szólított «gonosz istenségek.»

2) (költ.) tárgyól, mely valami istentelen tettel v. gazsággal együtt jár, gaz, iszo nyu, utálatos, veszedelmes, kegyetlen s több efféle, factum, venena, fama; Tartara ii., hová a gonoszok a halál után jutnak.

3) rosz («átkozott rosz»), poeta, carmen, habitatio.