impetus, us, hn. [inpeto]

1) gyorsan előhaladó mozgás, sebes futás, rohamos előnyomulás, erős előtódulás s több efféle: i. maris, folyás, coeli, forgás; ii. ventorum, roham, éppen így i. fluminis, ignis, a tűz ereje. Innen a) gyorsan mozgó test ütése, natantis trabis. b) nagy teher nyomása (építészetben). c) küln. iram, iramodás, erőfeszítés, rursus impetu capto enituntur, új irammal neki fogva; uno impetu epotare, egy húzamban.

2) átv. ért. A) erős vágy, nagy hajlam, vágy: i. imperii delendi; impetus est aliquid facere, (költ.) nagy kedvem van stb. B) indulatosság, szenvedélyesség, erőszakosság, kedélyben, beszédben és tettben: i. animi; i. benevolentiae, a jóakarat erős megszállása: i. dicendi. a beszédben: i. belli, a háboru erőszakossága, dühe. Küln. a) hirtelen és gyakran meggondolatlan elhatározás, eltökélés: capere impetum regis occidendi; impetu magis quam consilio. b) felemelkedés, -buzdulás, felszárnyalás, lélekben, beszédben s több effélében: aliter nec vis nec i. in oratione est; i. divinus lelkesedés. C) megrohanás, megtámadás: facere i. in aliquem, sustinere i. alicuius, éppen így ferre, propulsare i. hostium; magno i. oppugnare urbem, keményen; ii. gladiorum; i. febris, lázroham.