impertio, 4. (így is tior, álszenv. 4. ) [inpartior]

1) -val, -vel megoszt, -nak, -nek juttat: i. alicui aliquid v. de re aliqua; i. se alicui talem qualis etc., olyannak mutatja magát mint stb., i. tempus cogitationi huic, felhasznál, ráfordít, éppen így i. prudentiam suam ad salutem alicuius, laborem periculo suo; laus mea impertitur illi, az övé lesz; i. alicui salutem, köszönt, üdvözöl; pro his impertitis, e jótéteményekért, e szivességekért.

2) (többnyire ősk. és újk.) megajándékoz, valakit valamiben részeltet: i. aliquem re aliqua; i. aliquem osculo, megcsókol, aetatem puerilem doctrinis, tanít, oktat.