impero, 1.

1) parancsol, rendel, meghagy, aliquid; i. alicui ut abeat, ne quid celet; (többnyire újk.) i. Liviam ad se deduci; (költ.) i. Horas jungere equos, imperor, felszólítnak. Innen A) r. imperatum, i, kn. parancsolat, a megparancsolt dolog: facere, detrectare ii., venire ad i., rendeletre. B) küln. valami szolgálattételt megparancsol, még pedig a) mint közigazgatási és hadügyi msz., valami szállítást parancsol, valakire valamit ró, ráró: i. civitatibus equites, pecuniam, obsides. b) orvosról, rendel. c) i. coenam (alicui), az ebéd iránt (valakinek) rendelkezik, paracsolja hogy teremtsen; önállóan is, domi non imperaveram, nem rendelkeztem.

2) -on, -en uralkodik, -nak, -nek parancsol, igazgat, vezérkedik: i. alicui, omnibus gentibus, átv. ért. i. sibi, animo, cupiditatibus, -on uralkodik; gyakran önállóan, i. in pace, domi, illo imperante, az ő fő parancsnoksága alatt, adesse (vocari) ad imperandum, hogy parancsot adhassanak (neki); nimis i. voci erőlteti.