imperium, ii, kn. [impero]

1) parancs, rendszabály, rendelet átalán: administrare, exsequi i., teljesitni, parere imperio, engedelmeskedni.

2) parancsoló jog, uralkodás, hatalom, igazgatás: i. in aliquem, valaki felett, esse sub imperio alicuius; i. populi Romani; certare de i.; redigere sub imperium alicuius, alávetni; perferre ii. Romanorum; i. domesticum, a háznál, judiciorum, a törvényszékek felett.

3) küln. hivatalos hatalom, előljárói hatalom, A) (ritkán) polgári, i. tribuni, ii. decemvirorum; pro i. submovere, hivatalos jognál fogva, hivatalosan, innen parancsolóan. B) gyakran katonai hivatallal járó hatalom, parancsnokság, vezérség vagy vezéri méltóság, az egyesített polgári és katonai főhatalom (milyen volt pl. a háboruban a consul-é és a helytartóé): dare alicui imperium; i. Hispaniae; esse in v. cum i., a birni, summa imperii mihi defertur, a főhatalmat rám ruházzák; haec gesta sunt in meo i., az én hatalmaskodásom alatt. Néha királyi méltóság: Romulus i. accepit; (újk.) császári méltóság.

4) (ritkán) t. a parancsolók, előljáró személyek vagy katonai parancsnokok: provincia erat plena imperiorum.

5) birodalom, állam, küln. a római: i. hoc, nostrum; Alexander in Asia fines imperii propagavit.