imperator, oris, hn. [impero]

(ősk. induperator)

1) (többnyire ősk.) átalán elnök, elöljáró, vezető: i. histrionum, «színigazgató», bini ii. a consul-ok.

2) hadvezér, fővezér (a ki suis auspiciis folytatja a háborút, vesd ö. dux): aliae sunt legati partes, aliae imperatoris: alter omnia agere ad praescriptum, alter libere ad summam rerum consulere debet. Küln. A) tisztelet-czím, melyet a katonák adtak a vezérnek győzelem után. B) (újk.) római császár.