impeditus, mn. kf. és ff. [r. impedio]

1) akadályoztatott, megakasztott, küln. hsz. katonákról, a kik valami teher (pl: podgyász) miatt vagy más okból (pl. ha még nem szedték rendbe fegyvereiket, ha éppen vizen kelnek át vagy dombra, hegyre hágnak fel s több efféle) nem alkalmasok a harczra, nem harczkész, feltartóztatott, erősen megterhelt s több efféle, ellentét: expeditus: hostibus impeditis propter ea quae ferebant onera.

2) nehézséggel járó, bajos, küln. helyiségről járhatatlan, hozzáférhetetlen, locus, navigatio, bellum; tempora ii., kellemetlen körülmények, via, saltus i.; quid horum non impeditissimum? sok nehézséggel nem járó.

3) nehézkes, magnus et impeditus, comitatus.