impedimentum, i, kn. [impedio]

1) az a mi valakit (küln. valaki lábait) bebonyolít és akadályoztat, akadály: moram et i. inferre; haec res est impedimenti loco vagy impedimento, akadály; hoc mihi impedimento est ad dicendum, akadályoztat a beszédben; vicit ii. naturae, a természetes akadályokat.

2) t. podgyász, málha (a mennyiben a gyors haladást akadályoztatja), néha utasé, de rendesen mint hsz. a katonáké vagy seregé: conferre se ad ii. et carros suos, diripere i.