impatiens, tis, mn. kf. és ff.

1) nem jó szívvel szenvedő, valamit ki nem álló v. el nem szenvedő, v. kiállani, elszenvedni nem tudó, innen önállóan, türelmetlen: homo i. dolorum, vulneris, moeroris, remediorum; (költ.) impatiens irae, haragján nem uralkodó; élettelen tárgyakról is, cera i. caloris; navis i. gubernaculi, mely nem hagyja magát kormányozni.

2) (ritkán, újk.) érzéketlen, tompa, közönyös, animus.