immunis, e, mn. [inmunus]

1) köztehertől, -kötelességtől v. -szolgálattól ment, szolgálat- v. adómentes, ager; civitas i. et libera; immunis militia, ab omni opere; néha (ritkán) saj. esettel is, i. portoriorum, i. ceterorum nisi propulsandi hostis, egyéb szolgálattól felmentett, csak harczban köteles szolgálni.

2) átalán -hoz, -hez nem járuló, semmit se adó v. tevő: immunis placui, ajándék nélkül; virtus non est i., nincs befolyás nélkül, nem hatástalan (költ.) terra i., jövedelmet nem adó, műveletlen; i. operum. Innen átalán néha szűkmarkú, fukar, vagy: nem szolgálatkész, önző; névk. immoene facinus, hálátlan.

3) (költ. és újk.) -ban, -ben részt nem vevő, valamitől ment, fölmentett: urbs i. tanti belli; manus ii. tantae caedis -val, -vel nem mocskolt, s így önállóan: manus i. tiszta, mocsoktalan, bűntelen; stella i. maris, a tengerbe nem nyugvó; exercitus immunis tanta calamitate, nem szenvedett, ily nagy csapás nem érte; dentes ii. a dolore. (Irják így is: immoenis).