immoderatus, mn. kf. és ff.
mérték nélkül való,
1) (költ.) megmérhetetlen, aether.
2) átv. ért. mérsékeletlen, túlzott, féktelen, minden mértéket és határt túlhaladó, homo, cupidita, luxuria, potus, fn. immoderata, †orum, kn. t. rendkivüli, tulcsapongó dolgok.