immitis, e, mn. kf. és ff.

(többnyire költ. és újk.) nem szelíd, nyers, szigorú, kemény, kegyetlen: homo natura et moribus immitis ferreusque; i. tyrannus, mandata, oculi; ara i., a melyen embereket áldoznak; i. caedes; i. serpens. kn. tárgye. mint ih. durván, fülsértően, sibilare; és fn. immitia, †orum, kn. t. (költ.) vadállatok (ellent. placida).