im meritus, mn. (többnyire költ. és újk. )

1) cs. a ki valamit nem érdemlett vagy valamire nem érdemes, ártatlan, gens locus; (költ.) i. mori, a ki nem érdemli a halált, igen jó arra, hogy meghaljon; fn. immerito meo, hibámon kívül.

2) szenv. nem érdemlett, laus, querela.